A mindenevők Patti-beli élményeinek újabb fejezetéhez érkeztünk. Olvashattál már a városról, a tengeri hagymáról, az antikosról és az antik élelmiszer tárolásról, a Patti-i briósról és a legjobb brióst készítő Fuitináról (jut is eszünkbe, persze, hogy a fagyit is Szicíliában találták fel, hol máshol … az Etna lejtőjén nyáron is megmaradó havat használták a szaracénok a monda szerint.)
Mégis: Az egyik legnagyobb élményünk Pattiban a „nemkóla”.
Pattiban reggel kérhetsz a kávéhoz és cornetto-hoz (legyen az briós vagy croissant) még egy spremuta-t is. No ez facsart gyümölcslé, nem nagy újdonság, kivéve, ha gránátalmából kéred – az itthon nem terem minden bokorban. Napközben választhatsz bármelyik itthon is megszokott üdítőből, de azt mi nem ajánljuk, az csak szimpla cukor (vagy ami még rosszabb, édesítőszer) meg ízanyag – akkor már jobb a víz. Pattiban a csapból elég kemény/meszes víz folyik, de gond nélkül megihatod, nem lesz tőle bajod. Délután vagy estefelé jöhet egy pohár jó bor, vagy egy jeges Aperol – persze ez mind ismerős itthonról is.
De van valami, amivel életünkben először itt futottunk össze – szinte véletlenül.
Szóval bemegy az ember a kávéházba, hogy igyon valami hűsítőt (Pattiban persze a kávéhoz mindig adnak legalább egy fél pohár hideg vizet), és ott találja a polcon vagy a hűtőben azt a kólaszerű sötét löttyöt.
Nem is érti, hogy ez milyen helyi kóla-koppintás lehet, sosem látta, se nem hallotta. Persze, mert nem koppintás, hanem egy igazi eredeti íz.
Bevallom, amikor először kóstoltam, azt mondtam, soha többet. Ha megvan még gyerekkorodból a Fagifor nevű förtelmesen keserű köptető íze, akkor tudni fogod, kb miről beszélek. (De csak kb!) Nem, nem az Erigon, mert az édesre volt pancsolva, hogy elfedje a gyógynövények keserű ízét. Merő borzalom. A mai köptetők a nyomába se érnek ezeknek a retteneteknek.
Persze a nemkóla egyáltalán nem annyira nagyon keserű, (sajna van benne némi cukor is), viszont nagyon üdítő. Amikor másodszor kóstoltam, szerelem lett. Ilyen ez, második látásra. Kicsit keserű, meg egész kicsit édes, ettől nagyon különleges. Talán kicsit az Unikumra is hajaz, alkohol nélkül.
A színe majdnem pont olyan, mint a kóláé, de ez megtévesztő. Nincs benne semmi szinezék, és nem is értjük, hogy egy citromféléből nyert ital hogy lehet ilyen sötét. Merthogy a Chinotto – ez a neve a nemkólának – egy citrusféle gyümölcséből készül. nevezetesen a mirtuszlevelűből, tudományos nevén a Citrus aurantium var. myrtifolia termése ……… A legenda szerint a nevét onnan kapta, hogy ez a gyümölcs Kínáből származó citrusféle (a szóbeszéd szerint a 15-17. században hozták be a növényt Kínából), de ez nem bizonyított. Mint ahogy az sem, hogy Szicíliában találták fel a belőle készült szénsavas italt. Tehát az egész történet kissé „misterioso”, mint majdnem minden Szicíliában. Mindenesetre a szicíliaiak a sajátjuknak tekintik, és eredetibbnél eredetibb alkoholmentes üdítő márkákat gyártanak belőle. Már Magyarországon is lehet néha kapni, de azért Chinotto-t inni Pattiban az igazi.
A neve után gyanakodtunk rá, hogy esetleg kinint tartalmaz (ami ugye lázcsillapító, nagy mennyiségben mérgező), mert ez nem lenne egy nagy csoda, de semmi erre utaló adat nincs a szakirodalomban. A tartalomanyagai egészségesek, többé-kevésbé. leginkább az emésztést segítő hatását emelhetjük ki. Nem csak a kb. mandarin méretű terméseit használják, hanem a virágait is feldolgozzák gyógynövényként, álmatlanság ellen. Még szappant és parfümöt is csinálnak a termés felhasználásával.
Tehát ha már nem a frissítő vízre szavazol, a sokféle üdítő közül érdemes a Chinotto-t választani. Ezek közül is az „antik” formát, vagy a két nagy márka Chino-ját (nekünk inkább a San Pellegrino jött be), de biztosan nem a legolcsóbb variánst, mert az túl cukrozott.
Egyesek szerint a Chinotto a San Pellegrino márkától ered 1932-ből, mások szerint egy szicíliai vállakozás, a Tomarchio vagy a SBEG BON gyártotta először a negyvenes években. Akárhogy is volt, érdemes megkóstolni! Ne hagyd ki!
Ha többet szeretnél megtudni róla, itt egy eredeti olasz ismertető:
