A Mindenevők ezen a nyáron bejárta Patti minden zugát, hogy megismerje a szicíliai étkezési szokásokat, különlegességeket. Az első részben a tengeri hagymáról írtunk. Beszámolónk második fejezetében a tartósítással ismerkedünk.
Patti a tengerparton, fekszik, de az óvárost egy félórás, kemény hegyi sétával érjük el. Persze, a panoráma is egyre tágabb, ahogy kúszunk felfelé. A központ fölött hatalmas olajfaligettel szegélyezett úton gyönyörködhetünk a tenger kékjében, a vulkáni Eoli szigetek látképében, és a Tindari magaslat sziluettjében.
Pár lépéssel fentebb találjuk a helyi „antikost”, ahol minden jobb érzésű Pattese (Patti ember), és persze a MIndenevők is megfordul. És hogy kerül az ócskás az étlapra? Most megtudhatjuk.
Fabio boltja
Fabio Veca az egyetlen antikos Pattiban – és tegyük hozzá, a környéken sem nagyon van másik. A boltjában nem csak régiségek, hanem megunt retro lámpák, bútorok, sőt mindenféle „kacat” is gazdára talál. Mindenhez van története, és örömmel mesél a Caleca kerámiákról is.
Patti egykor fontos kerámia központ volt. Nem annyira híres, mint a szintén szicíliai Caltagirone, de a régi kemencék maradványait még ma is lehet látni. Többek között a parton egy üdülővé alakított műhelykomplexum is utal az ipartörténetre. Ezekben a kis gyárakban főként használati kerámiát, tálakat, stb készítettek, és a kikötőben hajóra rakva a tengeren szállították messze földre. Még padlólap is került ki a kezük közül. Az egyik jellegzetes szín, amit használtak, a gránátalmára hajaz, nem véletlenül.
foto: terraefuoco.eu
De mért is került szóba Fabio? Az egyik érdekesség, amiből szép példánya van, a „bummulo” (szikuli nyelven „bummulu”), egy látszólag egyszerű, kancsószerű kerámia. Belül ez a kancsó igazi csoda!
A bummulo fenekétől majdnem a szájáig érő, szűkülő cső biztosítja, hogy a bele töltött folyadékból egy csepp se vesszen kárba. Ráadásul anyagánál fogva kiváló hőtartó, tehát a bummulo a klasszikus szicíliai termosz. Nem csak vizet, hanem bort és olajat is tároltak benne. A kisebb méretet arra használták, hogy munka közben (esetleg utazás alatt) legyen kéznél friss víz.
Ennél is érdekesebb a nagyobb edények, a giara szerepe.
Ma leginkább virágtartóként, kerti- vagy lakásdíszként (vagy mint a nyitó képen, bárasztalként) ismerjük, irigykedünk, ha valakinek jut egy százéves példány. A nagyon régi giara-k általában díszítés nélküliek, agyagszínűek. De a szicíliai színezésű giara olyan csodás is lehet, mint a Terrecottedelsole.it oldalán is láthatod.
De mi lehetett a giara eredetileg? Vízhordó edény? Mosdóvíz tartó? Kelesztő? „Nemkóla” tároló? (Erről e helyi italról a következő blogban olvashatunk).
A giara eredeti funkciója teljesen más volt, nem virágot tartottak benne. Fabio elmondása szerint ebben tartották a szalámit, vagy a halat – olívaolaj alatt. Az olaj biztosította, hogy ne romoljon meg a fehérjedús anyag. Az élelmiszer olaj alatt sokáig eláll. Mára ebből annyi maradt, amit a szupermarketek polcain vagy a piacokon vásárolhatunk meg, a tonno sott’olio (tonhal olajban, azaz olaj alatt) üvegben, vagy más zöldség, például a szárított paradicsom olajban.
Ha van módunk beszerezni friss, kibelezett szardellát, érdemes megpróbálni a következőt sott’olio receptet: egymás fölé kerül egy réteg szardella test, jól megsózva, aztán egy réteg citromkarika és babérlevél, majd egy réteg hagyma, fokhagyma, olajbogyó, ízlés szerint bors. 3-4 ilyen emelet már „tortát” alkot egy tálban. Felöntjük olívaolajjal úgy, hogy ellepje, és hűtőben 2-3 hétig érleljük. Mesés lesz az íze!
Napjainkban az üvegben/kerámiában tartósítás helyét átvette a konzerv. Olaszországban az első „konzervgyárak” között volt a szicíliai Florio család üzeme, Favignana szigetén. A Florio-k, ma úgy mondanánk, óriási karriert futottak be az 1800-as években. Halászattal és kereskedelemmel kezdték, herbária üzletet nyitottak, beszálltak a kéntermelésbe (a Patti feletti Eoli szigeteken ma is láthatók a kénbányák nyomai), és persze a halkonzerválást is meghonosították. A privát életben is sok újításuk volt, de erről másutt olvashatunk.
A Florio-k életéről szól a Szicília oroszlánjai című regény és filmsorozat, végre egy kicsit más, mint a maffiakép, amibe Szicíliát keretezték az utóbbi évtizedekben ….. Érdemes elolvasni és megnézni!
A Floriok üzeme Favignana-ban bezárt, amikor lecsökkent a tonhal állománya azon a környéken, és a Florio-k gazdagsága is elolvadt a múlt század elején, de a régi gyár ma is látogatható, igazi ipari műemlékként őrizték meg az utókornak.
Ha bekukkantanál Fabio boltjába, itt megteheted:
Visszatérve az edényekre, azért a giara virágtartónak se rossz, igaz?
És ne feledd – legközelebb a „nemkóláról” mesélünk!
