Nem úri huncutság, hanem az evolúció csodája, hogy felnőttként is gond nélkül ihatunk tejet. Itt egy cikk többek közt arról, hogyan alakult ki az emberiség története során a tejcukorbontó laktáz enzim termelés (illetve az érte felelős gén), ami lehetővé tette a maximális alkalmazkodást a téli táplálékhiányhoz. http://index.hu/gazdasag/2013/11/27/miert_nem_a_zsirszegeny_tej_az_olcsobb/ Megoszlanak a vélemények arról, hogy a zsíros vagy a sovány tej az egészségesebb – még a szakmában sincs egyetértés erről. Mindenesetre a zsíros értékesebb. Még emlékszem, amikor nagymamám a szomszédjukba küldött a napi tejért a kis kannával, és abból otthon lett aludtej, túró. Felnőttként divatból otthon készítettünk kefírt, jólesett a „hazai íz”. Most is keressük a legfinomabbat, a Cserpeséké az ünnepi kedvenc. Többek között róluk és a tej sokszínűségéről is olvashatunk a cikkben.
