Napi 20 perc a zöldben – receptre?
Egy kiadós séta a zöldben újraformázza az agyunkat, átépíti időérzékünket, és pozitívan hat mentális egészségünkre. Nem az angol tudósok, hanem az angliai gyakorlat bizonyította mindezt.
A japánok régóta ismerik a shinrin-yoku – erdőfürdő üdítő hatását. Fák ölelése, a fák gyantájának illata, abban is az illóolajok, az erdőben végzett lassú, egyenletes testmozgás, vagy épp a madárhangok az 1980-as évek japán kutatásai szerint mind gyógyító hatásúak.
Ma már vannak kifejezetten terápiás erdők. Előbb csak keleten, aztán egyre inkább az amerikai kontinensen is elterjedtté vált az erdőterápia, sőt erre szakosodott vezetőket is találhatunk. Már nálunk is van sétáló coach képzés, de az nem a természetre fókuszál.
Európába a legnagyobb csavart a covid hozta, amikor hetekre-hónapokra bezárult a házunk ajtaja. Emlékszünk még, mennyien áramlottak szét kertes házba, zöld környezetbe, amint lehetett? Tömegek költöztek el, legalább egy parkra néző erkélyes lakásba.
A brit kormány azóta 5 millió fontot fektetett be a „zöld egészség”-be. Csoportos séták, közösségi kertek művelése is ide tartozik. A „zöld háziorvos”, William Bird (beszédes a neve is, ugye?!) szerint az egyik legnagyobb ránk leselkedő egészségügyi veszély, hogy elszakadtunk a természettől.
Érezted már így tavasszal, hogy legszívesebben azonnal kirohannál ebből a „betonból és aszfaltból”, ami körülvesz? Ez egy ősi ösztön is lehet. Agyunk úgy kondicionálódott, hogy kapcsolatban legyünk a természettel, ezért ha kiérünk a zöldbe (és ez akár a szomszéd park is lehet, ha nincs ott nagy forgalmi zaj) a madarak hangja vagy a víz csobogása, a zöld szín hatására csökken a kortizol szintünk, így csökken a stresszfaktor, a „küzdj és menekülj” motiváció eltűnik, és másokkal is befogadóbbak leszünk.
Egy finn kutató azt is bebizonyította, hogy az időérzékünk lassul a természetes környezetben, amikor megszűnik rajtunk a napi rohanási kényszer (kivéve persze, ha előbukkan a maci az erdőben, mert akkor uccu neki fuss …)
Bizonyos agyi területek változása is kimutatható a környezet minőségének függvényében. A vidéki környezetben felnövő gyerekeknek nagyobb a hippokampusza, mint a városiaknak. Ez a terület a primitív emlősökben. az agykéreg felszínének 30-40%-át is kiteszi, az emberben ez az arány már elenyésző. Egy órányi erdei séta során mérhetően csökken a stresszhez kapcsolódó agyterület, az amigdala aktivitása – városi környezetben ez elmarad!
Egy 10 éve zajló tanulmány Wales-ben, melyben több, mint 2 millióan (!!!) vettek részt, azt vizsgálta, hogy a lakókörnyezet kék-zöld közelsége (fák, folyók, tengerpart) mennyire hat a mentális egészségre. Minél „közelebb” élt valaki a kék-zöld környezethez, annál ritkábban alakult ki szorongás vagy depresszió. Szóval a walesiek ezt is tudják.
Bird doktor szerint, aki már a kilencvenes évek óta a természetközeli élet híve, fontos, hogy a kollégák és a betegek is tudják, hogy tudományos vizsgálatok is alátámasztják ezt. Különösen a gyógyszeres terápiára nem vagy rosszul reagáló betegeknél lehet hasznos a napi 20 perces séta a természetben – de minden városlakó biztosan profitál belőle!
FONTOS: arra a kis időre szabadulj meg a mobilodtól!
Egyszóval, nézzünk körül, hol van a legközelebbi park, vigyük oda a kutyát sétálni, vagy tekerjünk oda és szálljunk le a bringáról, megéri! Nem is hinnéd, mennyi zöldet találsz a legborzalmasabb urbánus vidéken is – amit persze nagyon élvezel, ha bulizni kell, és nincs is abban semmi rossz – ha a másnaposságot a zöldben hevered ki..
Legközelebb a tengerparti nyaralás (legalább) 5 pozitív hatásáról olvashatsz blogunkban. Kövess minket FB-on is.
Forrás:
Will Your Next Prescription Be 20 Minutes of Nature a Day? (medscape.com)
